Sokan azt gondolják, hogy a megbocsátás csak a másik emberért történik, hogy aki megbántott bennünket, megkönnyebbüljön a megbocsátásunk által. Valójában még miért kell megbocsátanunk?
Jézus azt mondta: "Ne bántsd őket, hisz tudatlanok!". Higgyük el, aki megbánt minket, nem is tudja, mit tesz. Nincs tudatában annak, hogy milyen fájdalmat okoz. Akár csupán szavakkal is. Ha tudná, nem tenné! Nincs az az ember, aki megtenné azt, hogy másokat bánt, ha szívében érezné súlyát tetteinek, szavainak. Ha a másik fájdalma az ő lelkét is nyomná. Ha ismerné az együttérzés és a szeretet elfogadó erejét. De nem tud róla (tudatlan), még nincs tapasztalata ilyen élményekről, s így ártatlan. Fel kell mentenünk őt. És a megbocsátásunk példaértékűvé fog válni előtte. Megláthatja, hogy így is lehet. Új tapasztalat épül be a személyiségébe.
Az elme (az ego) olykor nem engedelmeskedik a szívnek, ahol a tiszta szeretet lakozik. A sértettség, az irigység, a félelem, a szorongás, stb. fátyollal fedi el a szív (a lélek) erejét és tisztaságát, ami maga a szeretet forrása. Az ego mottója "ÉN győzők!", "NEKEM van igazam!", "ÉN vagyok a jobb!", stb... Minden az "ÉN"-ből fakad. A szív az "Ő"-ből indul ki. Ad és nem elvesz. A lélek nem tud kontrollt tartani az ego fölött. (Ez a tudatosság hiánya.) Mint a vad lovak, megzabolázatlanul vágtatnak sértett, haragos érzelmeink, indultaink, végigsöpörve mindenen. És mikor mindent legázoltak, elégedetten néznek körbe: "ÉN győztem!!". És a csata veszteségeit felmérjük közben? A már kimondott szavak visszavonhatatlan súlyát, amelyek ott nehezednek kapcsolatainkon?
A megbocsátásnak szent ereje van. Begyógyulnak a lélek vérző sebei. Testünk egészségét is nagyban befolyásolja, mert akkor beteg a test, ha beteg a lélek is. A megbocsátás feloldoz. Megbántót és megbántottat egyaránt. Azért kell megbocsátanunk, mert meggyógyítja saját beteg lelkünket is: ha csak a haragunkban és az indulatainkban őrlődünk, az belülről mérgez minket. Testileg és lelkileg is. Megbocsátani annyit tesz: elengedni a sérelmeket. Az elengedés a lélek felszabadulásával jár. Már nem kell kínlódnunk, szenvednünk a haragunktól, nem kell szoronganunk a sérelmeink miatt. Önmagunkért is fontos a megbocsátás.
Hány és hány krónikus beteg szenved valójában attól, hogy egy életen át nem tud megbocsátani... Mi értelme van? Ahelyett hogy azonnal megkönnyebbülnénk és kimondanánk a gyógyító szót: "MEGBOCSÁTOK", "BOCSÁSS MEG". Ha az érzelmekben feszültség van, a testben is feszültség lesz. Hisz testünk a lélek megnyilvánulása a matériában. A feszültség pedig nem engedi áramlani a tiszta életerő-energiát. Blokkok, pangások keletkeznek a testben, ahogy a lélekben is az van. Fel kell szabadítanunk a lelkünket és a test is feloldódik! Jól alszunk majd és békesség lesz a testünkben-lelkünkben.
Mint minden, a megbocsátás is a SZERETEThez vezethető vissza. Ha a szeretet képes legyőzni az indulatokat, akkor a megbocsátás is elnyeri méltó jutalmát: a békét.
Néhány példaértékű ember:
 |
| Teréz anya |
 |
| II. János Pál pápa |
 |
| Sri Sathya Sai Baba |
 |
| Sri Chinmoy |
 |
| Mahatma-Ghandi |
Sokan azt gondolják, hogy a megbocsátás csak a másik emberért történik, hogy aki megbántott bennünket, megkönnyebbüljön a megbocsátásunk által. Valójában még miért kell megbocsátanunk?
