Ha „megkap” valakinek a nyugodt ereje vagy bájossága, ha elbűvölten „átengeded magad”, az nem szeretet, hanem önmagad kiszolgáltatása.
Ha elveszted a fejed egy nő szépsége láttán és bámulod, hogy gyönyörködj benne, ha valakinek az eszét nagyra becsülöd és keresed a vele való társalgás örömét, az nem szeretet, hanem csodálat.
Ha minden erődből el akarsz nyerni egy tekintetet, egy becézést, ha mindenre kész vagy, csakhogy karjaidba vehesd és birtokold a testét, az nem szeretet, hanem mohó vágyad, amely érzékiségből fakad.
A szeretet
nem azt jelenti, hogy a másik hatással van rád,
nem a másik iránti érzelmi vonzódás,
nem önmagunk átengedése a másiknak,
nem a másik csodálata,
nem a másik utáni vágyódás,
nem a másik birtokbavételének az akarása.
A szeretet lényegében önmagunk odaajándékozása a másiknak és a többieknek.
Ritkán akad olyan ember, aki egy szép napon meggyűlölné azokat, akik igazán szerették őt, vagyis azokat, akik teljes önzetlenséggel, a legcsekélyebb háláról is lemondva odaajándékozták magukat neki.
(Michael Quist: Így élni jó)
