„FÉLELEM A VESZTESÉGTŐL – ha a felelősséget tehernek érezzük…"
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe az "ÚJRATERVEZÉS AZ ÉLETEDHEZ" című film előzetesét arról, hogy
miért nem merünk szeretni! Ha kíváncsi vagy a teljes filmre (és arra,
hogy hogyan veheted kezedbe az életed irányítását), 2017.október 21-én
megtekintheted a "Boldogság titka" című oldalamon. Ha tetszett, lájkold Te is! :)
Megváltoztathatjuk a világhoz való viszonyunkat, és a hozzá kapcsolódó érzelmeket!
A legtöbben nem hisznek abban, hogy hatalmukban áll megválasztani, mit éreznek, mit gondolnak.
A világra és a környezetükre úgy tekintenek, mint valami rajtuk kívül álló dologra. A környezetük történéseit, szereplőit pedig saját érzelmi-gondolati állapotuk szerint értékelik és belehelyezik különböző "dobozokba" (amiket valaha már a tapasztalásuk útján megalkottak):
- jó dolgok
- rossz dolgok
- jó események
- rossz események
- jó emberek
- rossz emberek.... stb...
Úgy gondolják, hogy ezeket a "dobozokat" rajtuk kívülálló erők hozták létre és mozgatják. Ők maguk pedig "elszenvedői" az eseményeknek, a jó, vagy rossz emberek közelségének.
Néha megértik azonban az emberek, hogy a "dobozok" semmi mástól nem jönnek létre, mint attól, ahogy ők maguk viszonyulnak a világhoz, a környezetükhöz. Elfeledkeznek az Univerzum alaptörvényéről, miszerint a hasonló energia a hasonlót vonzza. A hasonló rengések mint egy hatalmas mágnes vonzzák be és erősítik egymást. Így hát, ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy a környezetünkben lévő rossz embereket megváltoztassuk, a rossz dolgokat, történéseket megváltoztassuk, így folyton ugyanabban az energiában örvénylünk. És minél többet foglalkozunk vele, minél többet gondolunk rá, annál erősebben nyilvánul meg körülöttünk emberek és események formájában. Mi magunk hangoljuk rá a rezgéseinket a gondolataink és az érzelmeink által. Tehát mi magunk növeljük magunk körül ezt a rezgést és mivel következtetésképpen egyre több nem kívánt dolog jelenik meg körülöttünk, ezért egyre inkább erősítik is a saját tapasztalatunkat, meggyőződésünket, hogy milyen rossz dolgokkal állunk is szemben. Ezért érzik manapság az emberek oly nehéznek az életüket: gazdasági válság, anyagi gondok, munkanélküliség, stb...
Ki kell kerülni ezekből a rezgésekből. El kell kezdeni a jó dolgokat észrevenni magunk körül, a jó dolgokba kapaszkodni és azokra figyelni. Mihelyt belekerülünk ebbe az örvénybe, ez az energia "duzzasztja magát", ez fog nap, mint nap a környezetünkben visszaköszönni ránk.
Minap beszélgettem egy ismerősömmel és azt mondta, ezzel a módszerrel (hogy magunknak megteremthetjük a jó dolgokat) feltételei vannak, mert hát ott van a karma kérdése, ami mégiscsak az "elkövetett hibáink" feladattá erősödése. És persze, hogy azokat meg kell élnünk, stb...
Az emberi életnek és a karmának egyetlen célja van: a VÉGSŐ BOLDOGSÁG ISTENBEN.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy képesek legyünk megteremteni a saját pozitív és szeretetteljes rezgéseinket (vagyis, hogy képesek legyünk a jó dolgokra való fókuszálásra), feltételezi azt, hogy képesek vagyunk a pozitív és szeretet-teljes rezgésben lenni. És ez a karma-oldás egyetlen útja. A szeretet (melynek tartalma a jó szándék, a jó dolgok meglátása másokban, a világban, a megbocsátás, stb...), mely azt jelenti, hogy ha a szeretet állapotába tudjuk magunkat emelni, akkor Istenben vagyunk. A karma is ennek az útnak a része, mely arra tanít minket, hogy csakis a szeretet ösvényén járva találhatjuk meg Istent, a végső boldogságot.
Így hát azt gondolom, hogy azzal, hogy a pozitív dolgokra figyelünk, elveszi az energiát a rossztól (mert ugye oda áramlik az energia, amire figyelünk). Ha nem adunk energiát a rossznak, az megsemmisül.
Most pl. egy nem régen történt beszélgetésemben egy kedves barátom, amikor erről a témáról beszéltem neki, példát is mondott: A Merlin varázslóról szóló filmben úgy büntették meg a gonosz boszorkányt, hogy nem figyeltek többé rá az emberek. És minél inkább visszavonták a boszorkányról az emberek a figyelmüket, annál inkább kezdett veszíteni az energiájából, mikor aztán egyszer csak teljesen elporladt, mert már senki sem figyelt rá. Így porlad el körülöttünk minden rossz dolog, amire nem figyelünk és a figyelmünk által pedig így születnek meg a jó emberek, a jó dolgok, a jó szituációk.
Olyan ez, mint amikor a tengerbe belecseppenik egy csepp esővíz: Nézzük csak meg, a csepp körül egyre nagyobb és nagyobb körök rajzolódnak ki, a csepp energiája körkörösen kiterjed, mint egy hullám a víz felszínén. Ha a környezetünkbe egy csepp szeretetet cseppentünk magunkból, az ugyanígy szétterjed és áramlik szét körülöttünk. De a szeretetet nem csak csepegtetni lehet, hanem önteni is! Képzeljük csak el a hatást!
Legyünk hát szeretetben és koncentráljuk a jó dolgokra, és az majd ránk is jó-ként fog visszahatni.
Jó munkát mindenkinek a SZERETET-ben!
A világra és a környezetükre úgy tekintenek, mint valami rajtuk kívül álló dologra. A környezetük történéseit, szereplőit pedig saját érzelmi-gondolati állapotuk szerint értékelik és belehelyezik különböző "dobozokba" (amiket valaha már a tapasztalásuk útján megalkottak):
- jó dolgok
- rossz dolgok
- jó események
- rossz események
- jó emberek
- rossz emberek.... stb...
Úgy gondolják, hogy ezeket a "dobozokat" rajtuk kívülálló erők hozták létre és mozgatják. Ők maguk pedig "elszenvedői" az eseményeknek, a jó, vagy rossz emberek közelségének.
Ki kell kerülni ezekből a rezgésekből. El kell kezdeni a jó dolgokat észrevenni magunk körül, a jó dolgokba kapaszkodni és azokra figyelni. Mihelyt belekerülünk ebbe az örvénybe, ez az energia "duzzasztja magát", ez fog nap, mint nap a környezetünkben visszaköszönni ránk.
Minap beszélgettem egy ismerősömmel és azt mondta, ezzel a módszerrel (hogy magunknak megteremthetjük a jó dolgokat) feltételei vannak, mert hát ott van a karma kérdése, ami mégiscsak az "elkövetett hibáink" feladattá erősödése. És persze, hogy azokat meg kell élnünk, stb...
Az emberi életnek és a karmának egyetlen célja van: a VÉGSŐ BOLDOGSÁG ISTENBEN.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy képesek legyünk megteremteni a saját pozitív és szeretetteljes rezgéseinket (vagyis, hogy képesek legyünk a jó dolgokra való fókuszálásra), feltételezi azt, hogy képesek vagyunk a pozitív és szeretet-teljes rezgésben lenni. És ez a karma-oldás egyetlen útja. A szeretet (melynek tartalma a jó szándék, a jó dolgok meglátása másokban, a világban, a megbocsátás, stb...), mely azt jelenti, hogy ha a szeretet állapotába tudjuk magunkat emelni, akkor Istenben vagyunk. A karma is ennek az útnak a része, mely arra tanít minket, hogy csakis a szeretet ösvényén járva találhatjuk meg Istent, a végső boldogságot.
Így hát azt gondolom, hogy azzal, hogy a pozitív dolgokra figyelünk, elveszi az energiát a rossztól (mert ugye oda áramlik az energia, amire figyelünk). Ha nem adunk energiát a rossznak, az megsemmisül.
Legyünk hát szeretetben és koncentráljuk a jó dolgokra, és az majd ránk is jó-ként fog visszahatni.
Jó munkát mindenkinek a SZERETET-ben!
A szeretet által megváltoztathatom a világom
Írtam már róla, hogy a mi ajándékaink a külvilágunkból ragyognak vissza ránk. Minden
gondolatunk azzá válik, amit látni szeretnénk. Minden másodperc az életünkben
egy olyan pillanat, amikor tiszta lappal indulhatunk egy másik úton, egy másik
látószögből nézhetjük a világot, benne az embereket és a szituációkat. Vagyis
megváltoztathatom a világom, a VILÁGot.
Még a múltat is: a múlt eseményeihez kötődő érzelmeimet. És ha az érzelmeket (érzeteket) átértékelem, más fényben látom majd a múlt fájdalmait, a sérelmeket és a szituációkat. A szeretet eszközével mindez megváltoztatható. Ha szeretettel gondolok ezekre a fájdalmakra, és azokra akik okozták, akkor megbocsátás lesz az eredmény. Megbocsátás önmagamnak és másoknak. A megbocsátás pedig békét hoz a szívbe. A béke pedig maga a HARMÓNIA.
Hát ez a dolgunk a világban. Nagyon egyszerű a feladat és mégis számtalanszor eltévedünk az útvesztőkben. Pedig a mindenre megfelelő válasz a SZERETET.
Még a múltat is: a múlt eseményeihez kötődő érzelmeimet. És ha az érzelmeket (érzeteket) átértékelem, más fényben látom majd a múlt fájdalmait, a sérelmeket és a szituációkat. A szeretet eszközével mindez megváltoztatható. Ha szeretettel gondolok ezekre a fájdalmakra, és azokra akik okozták, akkor megbocsátás lesz az eredmény. Megbocsátás önmagamnak és másoknak. A megbocsátás pedig békét hoz a szívbe. A béke pedig maga a HARMÓNIA.
Hát ez a dolgunk a világban. Nagyon egyszerű a feladat és mégis számtalanszor eltévedünk az útvesztőkben. Pedig a mindenre megfelelő válasz a SZERETET.
A szeretet egy univerzális élet-erő energia. Mindent átható
és mindent felemelő rezgés. Mindent gyógyít, mindent tisztít. Ha az emberek
tudnák, hogy a szeretet, akár csak mint szó, verbális formában mire képes,
percenként mondogatnák. A szeretet a harmónia, a boldogság, a testvériség, az
önzetlenség, az alázat, az együttérzés, a jóság, a béke, a nyugalom, az
odaadás, az erkölcs, az igazság, a szolgálat, a bőség, a szépség… és még
sorolhatnám mennyi mindennek a megteremtője. Gyógyítja a betegségeket, a föld
élőlényeit, a lelki sebeket, a múltat, a jelent, felemeli az embert a
fájdalomból és a szenvedésből. A szeretet a minden, a Mindenség egyetlen kulcsa
itt a földön. Átalakítja a harag, a az indulat, az irigység, a félelem és a
szorongás rezgéseit és átkonvertál egy magasabb tudatállapotba. A szeretet
megélése maga a megvilágosodás. Amikor felismeréseink és magtapasztalásaink
során elérkezünk arra a pontra, hogy ráeszmélünk. Tulajdonképpen nincs a
létezésben semmi más, mint csupán maga a szeretet. Mert valójában mi is a
szeretet? A szeretet Isten. Isten semmi más, mint egy végtelen szeretet-rezgés.
A szeretet a legmagasabb szintű intelligencia. Mivel Isten a maga képmására
teremtette az embert, így a mi igazi lényegünk sem más, mint maga a szeretet. A
legmagasabb szintű felismerés ezáltal pedig az, hogy mind ugyanazok vagyunk:
maga a szeretet, maga Isten. 
A szeretet, mint rezgés, mint energia képes a teremtésre. De
itt, a duális világban a teremtés két irányban működhet: a szeretetben, a
szeretet által, vagy a szeretet-nélküliségben. A matériában ezt a két végletet
nevezzük „jó”-nak és „rossz”-nak. Pedig ezek nem léteznek, csak a következő
képen: vagy szeretetben vagyunk, vagy szeretet-nélküliségben. A szeretet-nélküliség
állapota a hiány állapota, a szeretet hiányának állapota. A hiány állapota
szüli a félelmeket, az indulatokat, a haragot, az irigységet, a szorongást, az
önbizalomhiányt, stb…
Ez a két állapot a duális világ mozgatója: a szeretet
állapota, vagy a szeretet nélküliség, a
félelem állapota. Vagyis semmi más dolgunk nincs a világban, a világunkban,
mint szeretetben lenni. Istenben lenni.
Engedd meg, hogy belülről világíts!
Szeretném Veletek megosztani Schilling Péter írását és a tavasz csodás lehetőségét a megújulásra, újjászületésre. Rajtunk áll!
Gondolj csak bele!
A virágok egy percig sem gondolkodnak azon mi a dolguk és hogy egyáltalán megtegyék e. Egyszerûen megteszik, kibontják a szírmaikat fürdenek a napsütésben és elkápráztatják a világot.
Pontosan ezt kell tenned most neked is. Ne azon gondolkodj, hogy elég jó vagy e, hogy képes vagy e rá, vagy, hogy megengedheted e magadnak. Egyszerûen tedd most meg azt, amit a szíved diktál. Légy bátor és légy spontán, engedd meg magadnak, hogy a belsõ fényed átszûrõdjön rajtad.
Engedd meg, hogy egyre fényesebb és fényesebb legyél minden nap.
Ehhez nem kell semmilyen iskolát elvégezned, nem kell hozzá új törvényt hozni, vagy módosítani az alkotmányt. Senkire és semmire nem kell várnod. Soha nem lesz alkalmasabb idõpont erre, mint éppen ez a pillanat, amikor ezt a mondatot olvasod.
Hunyd be a szemed most egy pillanatra és vegyél néhány tudatos lélegzetet. Csak arra figyelj, hogyan áramlik benned a levegõ. Egyszerre csak azt fogod érezni, hogy vibrál a körülötted lévõ tér és átjárja a forróság a testedet. Ezt az egyszerû gyakorlatot minden nap, akár többször is elvégezheted. Ez a gyakorlat egyszerûen összehangol téged az energiatesteddel. Az elsõ lépésben ez éppen elég arra, hogy a tudatosságod csodás tavaszi virágként nyíljon meg az életedbe áramló új élmények felé.
Ne keress, most múltbéli sérelmeket, kifogásokat, amiket magad köré húzhatsz, hogy elválaszd magad ettõl a csodás élménytől.
Semmibõl nem kell kigyógyúlnod, sehová nem kell eljutnod, semmi másra nincs most szükséged, mert pontosan ott vagy, ahol lenned kell ebben a szent pillanatban. Minden feltétel tökéletesen megfelelõ arra, hogy megnyisd magad.
Ez nem a jövő, ahová egyszer majd eljutsz, mikor már eleget szenvedtél.
Nem a szenvedés tesz téged azzá aki vagy. Dobd a hátad mögé mindazt, amit most kifogásként próbálsz magad köré fonni és meg fogod látni milyen egyszerû ez az egész. Éppen olyan egyszerû mint egy lélegzetvétel és éppen olyan közel van hozzád, mint az az oxigén ami ebben a pillanatban is áramlik az ereidben.
Ahogy az első tavaszi virágok kinyílnak a napsugarak meleg érintésére, éppen úgy nyílsz most meg
te magad is.
A virágok egy percig sem gondolkodnak azon mi a dolguk és hogy egyáltalán megtegyék e. Egyszerûen megteszik, kibontják a szírmaikat fürdenek a napsütésben és elkápráztatják a világot.
Pontosan ezt kell tenned most neked is. Ne azon gondolkodj, hogy elég jó vagy e, hogy képes vagy e rá, vagy, hogy megengedheted e magadnak. Egyszerûen tedd most meg azt, amit a szíved diktál. Légy bátor és légy spontán, engedd meg magadnak, hogy a belsõ fényed átszûrõdjön rajtad.
Engedd meg, hogy egyre fényesebb és fényesebb legyél minden nap.
Ehhez nem kell semmilyen iskolát elvégezned, nem kell hozzá új törvényt hozni, vagy módosítani az alkotmányt. Senkire és semmire nem kell várnod. Soha nem lesz alkalmasabb idõpont erre, mint éppen ez a pillanat, amikor ezt a mondatot olvasod.
Hunyd be a szemed most egy pillanatra és vegyél néhány tudatos lélegzetet. Csak arra figyelj, hogyan áramlik benned a levegõ. Egyszerre csak azt fogod érezni, hogy vibrál a körülötted lévõ tér és átjárja a forróság a testedet. Ezt az egyszerû gyakorlatot minden nap, akár többször is elvégezheted. Ez a gyakorlat egyszerûen összehangol téged az energiatesteddel. Az elsõ lépésben ez éppen elég arra, hogy a tudatosságod csodás tavaszi virágként nyíljon meg az életedbe áramló új élmények felé.
Ne keress, most múltbéli sérelmeket, kifogásokat, amiket magad köré húzhatsz, hogy elválaszd magad ettõl a csodás élménytől.
Semmibõl nem kell kigyógyúlnod, sehová nem kell eljutnod, semmi másra nincs most szükséged, mert pontosan ott vagy, ahol lenned kell ebben a szent pillanatban. Minden feltétel tökéletesen megfelelõ arra, hogy megnyisd magad.
Ez nem a jövő, ahová egyszer majd eljutsz, mikor már eleget szenvedtél.
Nem a szenvedés tesz téged azzá aki vagy. Dobd a hátad mögé mindazt, amit most kifogásként próbálsz magad köré fonni és meg fogod látni milyen egyszerû ez az egész. Éppen olyan egyszerû mint egy lélegzetvétel és éppen olyan közel van hozzád, mint az az oxigén ami ebben a pillanatban is áramlik az ereidben.
A Béke
Tendzin Gjaco
(Dalai Láma)
A sorssá vált tett
Sokszor halljuk, azt a szót, hogy "karma", meg hogy ez "karmikus dolog". Sokan tisztában vannak már e szó jelentésével, de azt látom, hogy mások csak használják, és nem igazából tudják, mi a szó valós értelme. Vagy csak sejtik. Úgy éreztem, jó lenne, ha ezt a fogalmat megértenénk mindannyian, megismernénk az üzenetét, mert végtelen szerepe van önmagunk megismerésében.
A karma olyan, mint egy mérleg: két serpenyője van, az egyik serpenyőn "adok" a másik serpenyőn "kapok" felirattal. Az ősi törvény értelme: amit adok, azt kapok (erről már írtam korábbi cikkeimben). Hivatalos megfogalmazásban a karma a sorssá vált cselekedet.
Tehát minden, amit teszünk visszahat ránk. Ez az ok-okozat ősi összefüggése, kölcsönhatása. Ez az Univerzum örök törvénye. Megteremtjük az okot a cselekedetünkkel és megszületik belőle az okozat, ami visszahat ránk. (Ezt a témát is érintettem már korábban a "Tükröm, tükröm..." című cikkben.)
A mérleg serpenyői mindig (kivétel nélkül!) egyensúlyban vannak. Amit adsz a külvilágodnak, annak az okozata fog visszatekinteni Rád a "kapsz" oldalon. Nem biztos, hogy ugyanonnan érkezik majd a visszacsatolás, ahová adtad, de hogy visszavetül Rád, az biztos.
.jpg)
A karma fogalma szerepel az ősi hindu, buddhista, taoista tanításokban is, nem csak a modern világszemléletben. Ezek szerint a karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre a ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.
.jpg)
A karma olyan, mint egy mérleg: két serpenyője van, az egyik serpenyőn "adok" a másik serpenyőn "kapok" felirattal. Az ősi törvény értelme: amit adok, azt kapok (erről már írtam korábbi cikkeimben). Hivatalos megfogalmazásban a karma a sorssá vált cselekedet. Tehát minden, amit teszünk visszahat ránk. Ez az ok-okozat ősi összefüggése, kölcsönhatása. Ez az Univerzum örök törvénye. Megteremtjük az okot a cselekedetünkkel és megszületik belőle az okozat, ami visszahat ránk. (Ezt a témát is érintettem már korábban a "Tükröm, tükröm..." című cikkben.)
A mérleg serpenyői mindig (kivétel nélkül!) egyensúlyban vannak. Amit adsz a külvilágodnak, annak az okozata fog visszatekinteni Rád a "kapsz" oldalon. Nem biztos, hogy ugyanonnan érkezik majd a visszacsatolás, ahová adtad, de hogy visszavetül Rád, az biztos.
.jpg)
A karma fogalma szerepel az ősi hindu, buddhista, taoista tanításokban is, nem csak a modern világszemléletben. Ezek szerint a karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre a ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.
A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem. Ezek mindegyike önmagában más-más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma, mert a keleti vallások és filozófia szerint előző életeink cselekedete is visszatükröződik és születésünkkor már érvénybe lép a karma törvénye: vagyis előző életeinkből is hozhatunk magunkkal feladatokat azáltal, hogy régi tetteink visszatükröződnek ránk.
A karma akkor lehet sors, ha nem a véletlenek sorozataként tekintünk rá, hanem a karma törvényeinek tudatában élünk, annak erkölcsi mélységeit megismerve irányítjuk cselekedeteinket.
A karma értelmében cselekedetnek számít a kimondott szó és a gondolat is. Mert ezek is megjelennek az energetikai rendszerünkben, mely folyamatosan sugároz mindent a külvilág számára, ahonnan majd visszaérkezik, hogy megismerhessük és megtanulhassuk önmagunkat. Ha a karma törvényei szerint tudatosan élünk, szabad akaratunk által meghatározhatjuk sorsunkat.
Ha már a karmánál tartunk úgy érzem, beszélnünk kell a "bűn" fogalmáról is. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok ember él manapság bűntudatban, a tettei súlya alatt, agyonnyomva a mindennapok boldogságának lehetőségét. Most itt a lehetőség, hogy megértsük "bűneinket" és ezáltal megbocsássunk magunknak. És ha már mindezt megértettük, akkor annak tudatában, 100%-os felelősséggel cselekedjünk, beszéljünk és gondolkodjunk.
Országunk törvényei szerint tisztában lehetünk azzal, hogy mi számít bűnnek. Hiszen a törvény pénz-büntetéssel, vagy szabadságvesztéssel sújtja. (Ez is az ok-okozat kölcsönhatása, mert az elkövetett törvényszegés, a büntetés végrehajtásában visszahat az elkövetőre.)
De vajon mi a bűn egy magasabb szinten?
Az Újszövetség eredeti nyelvén mély jelentőség-tartalommal bír ez a szó. Az Újszövetséget arámi nyelven írták (Arámi bibliai ország volt a mai Szíria helyén), ez egy afro-ázsiai nyelv. Ezen a nyelven beszélt Jézus is az apostolokkal.
Arámi nyelven a bűn: cselekedet, amellyel elvétetted az eredeti célt.
Mi lenne az eredeti cél?
Az eredeti cél a boldogság. A szeretet. Minden tettünk, gondolatunk a boldogságra való vágyódásból születik. Hogy harmóniába kerüljünk. De néha elvétjük ezt a célt. Mert tévesen azt hisszük, hogy "rossz úton" (nem erkölcsös) is elnyerhetjük a harmóniánkat, a boldog állapotunkat.
Pl. Valaki hív minket a telefonunkon és látjuk, ahogy a mobil kiírja a hívó fél nevét. Tudjuk, hogy amiért hív, az egy kellemetlen téma. (Pl. tartozásunk van felé.) Igencsak nincs kedvünk felvenni a telefont és konfrontálódni, mert tudjuk nagyon jól, hogy ki kell lépnünk a komfort-zónánkból. Inkább nem vesszük fel, csak tologatjuk a beszélgetést. Aztán amikor már nem lehet tovább húzni, egyszer csak felvesszük a telefont és arra, hogy mennyit keresett már minket az illető, védekezés képen azt mondjuk: "bocs, nem láttam, hogy hívsz".
Ennek a rövid történetnek az a tanulsága, hogy meg akartuk őrizni a saját harmóniánkat (nem akartunk kilépni a komfort-zónánkból), nem akartuk "beszennyezni" annak a napnak a felhőtlen boldogságát egy ilyen "keserű ízű" telefonbeszélgetéssel, vagyis a boldogságunk volt a cél. Mégis elvétettük ezt a célt, mert rossz utat választottunk. A hazugság és rejtőzködés útját, ami által a napunk sem tudott igazán boldoggá válni. Pedig a telefonhívás is csak egy múlt cselekedetünknek az okozata. Az abból fakadó hazugságunk pedig egy újabb ok lesz, ami beíródik a karmánkba.
.jpg)
A karma tehát szorosan összefügg az erkölccsel. Csak akkor lehetünk boldogok, harmonikusak, ha belül is azok vagyunk. Minden gondolatunkban, szavunkban, cselekedetünkben. A boldogság boldogságot szül. Ha a harmónia energiái lengik körbe lényünket, és azt sugározzuk magunkból, akkor ez is hat majd vissza ránk. A rend, mindig bennünk kezdődik. Önmagunkon belül. Ha szeretettel vagyunk önmagunk és mások felé, mi is azt kapjuk vissza.
Legyünk hát maga a SZERETET...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)